A koronavírus információs vonal telefonszáma: (06-80) 277-455; (06-80) 277-456

Makovecz Imre szellemiségét őrzi Tata városa

Makovecz Imre építészként már életében legendává vált. Különleges építményei, építészi arc poeticája, markáns egyénisége gyorsan kiemelte közéleti személyiségként is a tehetséges pályatársak közül. Az ősi motívumokat, magyaros, ezoterikus elemeket hordozó, általa megteremtett organikus stílus megteremtőjeként írta be magát a szakma legjelentősebbjeinek névsorába, nemzetközi hírnevet teremtvén e kárpát-medencei építészeti filozófiának.

 Tata büszke rá, hogy keze nyoma a városban örökre itt maradt! Stúdiójában készültek el a Bartók Béla Óvoda tervei, s az alapkőletételnél személyesen helyezte el a jövőnek szóló dokumentumokat tartalmazó időkapszulát Michl József polgármesterrel. A város gyászolja az eltávozott Makovecz Imrét, s szeretettel emlékszik rá!

Az 1935-ben született Makovecz Imre gyermekkorában sok időt töltött nagyszüleinél, Nagykapornakon, a vidék hangulatat beleivódott lelkébe. Pedig városi értelmiségi lett, elvégezte a Műszaki Egyetemet, korán kibontakozott egyedisége. A szocialista lakótelepépítési-dömping idején megkísérelt valamilyen másik utat járni, s olyan olcsó, mégis emberibb léptékű tömegházakat papírra vetni, amelyek nem a szovjet rendszerű igénytelenséget tükrözték. Kísérlete sikertelenül végződött, a hatalom leintette őt, s ő egy időre félrevonult. "Nem átallott" vidéki fogadókat, csárdákat, faluházakat, kis templomokat építeni, pomtosabban tervezni, amelyek mégis csöndesen növelték nimbuszát, mutatták egyéni látásmódját. A Tatabánya előtt néhány kilométerrel állt Birkacsárda is az ő munkája volt, az autópálya megépítése előtt, az 1-es út mentén sokan megálltak előtte, hogy megnézzék. Sajnos, az eredeti épület leégett, az új csak nyomokban emlékeztet a Makovecz-i formákra.

 

Különleges épületek kerültek ki a keze alól, amelyekben az élő fa eredeti formájában kapott funkciót, immáron konzerváltan. Statikailag az épület részévé vált, esztétikailag pedig egyértelműsítette használata ezt a fajta posztmodern irányzatot. A Makovecz-házak és -középületek nem a régit másolják, hanem a tradíciókat veszik elő, s újraértelmezik azokat! Szakított a kockákkal és hasábokkal, a lélektelen modernizmussal és funkcionalizmussal, ráadásul olyan ősi jelképeket vett elő, illetve támasztott fel, amely a magyaroknak öntudatlanul is érthető. Nap, Hold, csillagok, tulipán, lófej, ívek, körök - a honfoglalók tarsolylemezein, nyeregkápáin a Kárpát-medencébe magunkkal hozott titkos jelei.

 

Az is magáért beszélt és beszél, hogy hol és milyen célú épületet tervezett. A Doni-kápolna, a sevillai világkiállítás magyar háza, de a baracskai faluház - is mind-mind üzeneteket közvetítenek, túl az épület konkrét szerepén. Véleményét, világnézetét, a magyarságról vallott eszméit, de konokságát és rendíthetetlenségét is magukban hordozzák. Az építőmestereknek és kőműveseknek, az ácsoknak és a tetőfedőknek, a gépészeknek és lakberendezőknek éppúgy feladatot adott, mint a használóknak, akik megértették: Makovecz Imrében és alkotásaiban semmi sem átlagos!