Ötvennyolcadszor találkoztak az egykori gimnazisták

Június hónap fiatalok és idősek számára egyaránt a közös együttlét, a találkozás napja. A fiatal korosztálynak a ballagás, a búcsúzás, a vén diákoknak az örömteli találkozás időszaka. Mi más juthatna eszünkbe, mint Ady Endre: Üzenet egykori iskolámba című verse, akivel együtt mi is elmondhatjuk „Körülöttünk már az Élet csörtetett”.

 

Május 29-én az egykori Tatai Kegyestanítórendi Gróf Esterházy Miklós, majd a Tatai Állami Gimnázium azaz a régi piarista, ma Eötvös gimnázium A és B osztályának 41 régi diákjai közül ötvennyolcadik alkalommal jöttünk össze huszonhárman, hogy ismét közösen idézzük fel emlékeinket és mondjunk köszönetet egykori iskolánknak.

A Pikant étterem asztalánál állva közösen lehajtott fővel emlékeztünk az elmúlt esztendőben elhunyt Bachát László és Schróth László tanárainkra. S hogy mi is volt a több órás együttlét alkalmával beszélgetésünk témája?

Nem tagadható le ilyenkor az egészségi állapotunkra vonatkozó kérdés:  Hogy vagy, cukorbetegség, vérnyomásprobléma, csontrendszerünk megkopása mind-mind szóba került. Első sorban azonban a család. Ki miként él? Mit csinálnak a gyerekek, kinek hány unokája van, mely kérdésre adott válaszra mindig Mészáros Klári viszi a prímet, akinek nem kevesebb, mint 29 unokája van. Nem kevesen már több dédunokával is dicsekedhetnek, s gyermekeik sikeres életútjával. Természetesen nem marad el ilyenkor a régi emlékek felidézése, s magunk életútja, a választott hivatásunk eredményei. Miként tanította irodalom tanárunk a Toldit? Kik voltak szigorú tanáraink, milyen élményt nyújtottak Dobroszláv tanár úr rajz órái, kik voltak közölünk a legjobb sportolók. 2002-ben ezen élményeinket közösen készített könyvünkben meg is örökítettük, „Én az iskolának búcsút sose mondtam” címmel.

 

Ismeretlen költő soraival búcsúztunk idén is egymástól, megköszönve Léva József osztálytársunk és felesége Éva sok-sok éves találkozószervezői munkáját. „Milyen régen is volt! Hogy futnak az évek! Régi iskolámnak emlékét keresve ma is visszatérnek.”

 

Dobos Szilvia