Százéves tatai pedagógust köszöntöttek

Élénk tekintetű, friss szellemiségű idős urat fogtak körbe a tatai városházán születése napja alkalmából, január első hetében. Az ünnepélyes hangulatú és öltözékű társaság tagjai, a Történelmi Vitézi Rend képviselői az egykori magyar királyi főhadnagyot, s több generáció tanárát ünnepelték, aki persze maga is vitézi címmel büszkélkedhet! Századik születésnapján Michl József polgármester, Dinga László helyhatósági képviselő, szintén vitéz, valamint Hunyadi László főkapitány tisztelgett a tisztes kort megért tatai polgár előtt. Lánya, Takács Gyuláné Kovács Mária közös otthonban él az édesapával, akinek szellemét nem törte meg a nagy idő. Ma is érdeklődik a világ, a város dolgai iránt, s ellátja magát. Szívesen olvas, humorizál, beszélget.

Kovács Ernő nyugalmazott tanár 1910. január 7-én született a Pannonhalmához közeli Pázmándfaluban, kilenc testvérével nevelkedett a családban. A Don-kanyart is megjárt nevelő három évet töltött hadifogságban, de onnan is hazavezérelte jósorsa. 1954-től tanított a tatai Vaszary János Általános Iskolában, s gyermekei közül többen is e nemes pályát választották. Az ünnepségen elmesélte az agg vitéz, hogy volt kitől örökölnie az erőt és a kitartást az élet viszontagságai közepette. Édesapja Pázmándfaluban gazdálkodott, s kilenc gyermeket nevelt fel feleségével, noha bal kezét elveszítette egy balesetben. Abban az időben húsvétkor lövöldöztek elöltöltős, öreg mordályokkal, s az egyik eldugult. A katonaviselt Kovácsot kérték meg, hogy javítsa meg, s a fegyver elsült a kezében. Félkézzel is sokat dolgozott, s 92 esztendős koráig élt a családapa! Egyik fia, az ünnepelt fivére az első háború hősi halottja, de Ernő bácsi egyetlen ifjabb testvére, öccse is 96 évet élt.

Kovács Ernő tanár urat próbára tette az élet, de miként számos nehézséget mért rá, úgy sok szépséggel is megajándékozta. Négy gyermekére büszke apa, a legkisebbel, Máriával és családjával lakik ma együtt Tatán. A városházi ünnepségen Dinga László képviselő idézte fel Kovács Ernő életének főbb állomásait, különös tekintettel a katonai útját. A főhadnagyi rangban szolgáló tanár 1941-ben kapta meg a behívót, egy évre rá a keleti frontra vezényelték, s ott volt a Don-kanyarban vívott kegyetlen urivi hídfői csatában. A rettegett flekktífusz megtámadta, kigyógyult belőle, s a szovjet hadifogságban is lehúzott három évet. Ernő, István, Márta és Mária gyermekei szintén érett korúak mára, sajnos felesége több, mint harminc esztendeje meghalt.

Tatán 1954-től tanított a Vaszary János Általános Iskolában matematikát, fizikát, technikát, később igazgatóhelyettes lett az intézményben. Mária lánya mesélte el, hogy amikor édesapja nyugdíjba vonult, ő éppen azon évben kezdte meg a Vaszaryban a tanítást. Ernő bácsi Ernő fia orvos lett, István gimnáziumi tanár, Márta is pedagógus. A gyémántdiplomás pedagógus Kovács Ernő négy gyermeke is e szép és nemes hivatás mellett tették le voksukat.

A vitézi köszöntő alkalmával Hunyadi László főkapitány kitüntetést nyújtott át az ősz vitéznek, Hanzlik János tatai vitéztag köszöntőt énekelt. Michl József polgármester köszönetet mondott a szellemi útravalóért a "nemzetség fejének", hozzátéve, hogy a morális válságból a családok erejével és összetartásával lábalhat ki egy társadalom.