A koronavírus információs vonal telefonszáma: (06-80) 277-455; (06-80) 277-456

V/1. Szolidaritási és Szociális Program a tataiakért

Egy település, kistérség szociális ellátó rendszere pontosan érzékeli a társadalmi változásokat: a lakosság elöregedését, a szociális helyzet rosszabbodását, az igénybe vevõk körének növekedését. Nõ a demens (aggkori elmegyengeségben szenvedõ) személyek száma, továbbá a fokozott ápolási igényû lakók száma a bentlakásos intézményeken belül. Ezek csak példaként kiragadott jegyei az elõregedésbõl adódó gondoknak, amit a társadalomnak vállalni kell. A szociális helyzet rosszabbodását jelzi az elszegényedés, a rezsihátralék felszaporodása, a halmozódó szociális problémák tömegessé válása.

A mai helyzetben igen fontos a hátrányos helyzetben lévõ emberek támogatása, a rászorulókkal való törõdés. Sokszor pár kedves, bíztató szó is sokat segíthet, illetve a problémák meghallgatása, majd a tanácsadás. S úgy gondoljuk, hogy ehhez nincs is szükség jelentõs anyagi erõforrásokra, viszont megfelelõen képzett szakemberekre van szükség, akik a szociális ellátó rendszer fogadási pontjain állnak.

Az önkormányzatok – így Tata és a kistérségi települések – költségvetése nem tudja a valós igényeket önerõbõl (fejkvótából és kiegészítõ hozzájárulásból) fedezni. Az ellátás belsõ struktúráját az igények és a törvényi változások figyelembevételével lehet és kell megvalósítani. A szolidaritás eszméjét alapul véve olyan ellátó rendszert igyekszünk mûködtetni, amely minden rászoruló megfelelõ szintû ellátását biztosítja. Elsõsorban a kötelezõ szociális alapszolgáltatások feltételeit kell megteremteni, ezt követõen kerülhet sor fokozatosan az önként vállalt feladatok megvalósítására.

Ugyanakkor számítunk a tágabb családok, a közösségek, civil szervezetek, egyházi közösségek önkéntes és önköltségi alapon történõ segítségnyújtására is. Ezen helyi közösségek, lakóközösségek, civil szervezetek jelzõ, konkrét segítõ, figyelemmel kísérõ szerepe elengedhetetlen fontosságú. Az önként vállalt feladatokban a civil szervezetekre, egyházi közösségekre igyekszünk támaszkodni.

Elsõdleges feladatunknak tartjuk egy igényfelmérõ szociális térkép elkészítését szakemberek bevonásával, amelyet folyamatosan aktualizálunk. Ennek alapján térben és idõben világos képet kapunk a városban és környékén a valós, személyekre, családokra lebontott szociális helyzetrõl és az idõsek egészségügyi állapotáról. Erre épülhet egy szociális jelzõrendszer mindig aktuális adatbázissal – a Polgármesteri Hivatal, intézmények és civil szervezetek együttmûködésével. Erõinket azokra a gócpontokra koncentráljuk, ahol a legsûrûbben fordulnak elõ szociális gondok. Ezen esetekben valószínûleg nemcsak a szociális ellátó rendszer segítségnyújtására van szükség, itt igénybe veszünk más önkormányzati eszközt is: lakáspolitikát, igazgatási eszközöket, gyámhatósági tevékenységet stb.t is.

A civil szféra támogatásával, bevonásával meg kell erõsíteni azokat a lehetõségeket, amelyekkel a rászorulókkal közösen lehet kialakítani a társadalomba való reintegrációt. A szociális és egészségügyi biztonság megteremtésének átfogó rendszerében kell gondolkodni. Fel kell ismerni azokat a problémákat, amelyek egymással okokozati összefüggésben elõidézõi a szegénységnek, lecsúszásnak, mentális megbetegedéseknek.

Jelenleg a városban a szociális szolgáltatások a Szociális Alapellátó Intézmény, mint integrált szociális intézmény keretein belül valósulnak meg. Ebben a formában mûködik a városban a szociális étkeztetés, házi segítségnyújtás, támogató szolgálat, idõsek nappali ellátása, értelmi fogyatékosok nappali ellátása, családsegítés, adósságkezelési szolgáltatás, kísérleti jelleggel az utcai szociális munka a Szélkút utcában, valamint hajléktalan ellátás. Ennek a fejlesztése, férõhely bõvítése nagyon indokolt lenne, nõi nappali melegedõ és/vagy szálló létrehozása.

Segítõtámogató rendszert alakítunk ki a születéstõl a halálig. Tapasztalataink szerint a városban több középkorú írni, olvasni nem tudó személy él, az õ alapvetõ képességeiknek fejlesztésére lehetne létrehozni egy olyan kis „tanuló csoportot”, ahol megtanulnának írni, olvasni, ami a mai életben elengedhetetlen. Számukra életvezetési, életmód tanácsadás, alapvetõ higiéniás normákra nevelés is szükségessé válik. A pénzbeli szociális támogatás is sok esetben csak átmeneti megoldást jelent, hathatós segítséget nem nyújt a folyamatos áremelkedés mellett, arról nem is beszélve, hogy sokan nem arra használják fel, ami a mindennapi megélhetésüket, életkörülményeiket jobbítaná. Az adósságkezelési támogatás is kevés esetben éri el a célját. Szinte a hátralék felhalmozására ösztönöz, aki igénybe vehetné többszöri felhívás ellenére sem képes annyira, hogy a hátralék rendezése érdekében 23 hónapig együttmûködjön. A szociális szférában dolgozó szakemberek jelentõs tapasztalatot halmoztak fel, erre támaszkodva olyan segélyezési formákat dolgozunk ki a rászorulók részére, amelyek a helyi sajátosságok, demográfiai adottságok és munkaerõpiaci lehetõségek együttes kihasználásával ad segítséget (foglalkoztatást segítõ programok, közhasznú foglalkoztatás, munkahelyteremtés).

A kiépítendõ és folyamatosan karbantartandó szociális és a meglévõ gyermekjóléti jelzõrendszer hatékony mûködtetését, a veszélyeztetett gyermekek támogatását és a családok gondozását kiemelt feladatunknak tartjuk (a családsegítés és a gyermekjóléti gondoskodás megerõsítésével, támogatásával, információs bázis kiépítésével és együttmûködve a szociális irodával és a gyámhatósággal). A krízishelyzetbe került családoknak családos átmeneti otthon kialakítását tervezzük, elsõ lakáshoz jutás támogatását, a lakásmobilizáció ösztönzését.

A fogyatékkal élõk segítése kiemelt szolidaritási feladata a városnak.

A szociális rendszerben mintaprojektek kidolgozását és mûködtetését tervezzük: utcai, lakótelepi szociális munka, – „utcaapostol” – utcai, vagy lakótelepi szociális segítõkbõl álló rendszer kidolgozásával.

Szociális szolgáltató központ kialakítása a Deák Ferenc utcában. A civil szervezetek, egyházak bevonását tervezzük a szociális ellátásba, a feladatok megosztását és a lelki szükségletekkel együttértelmezését a szociális ellátórendszer mûködtetésében. A lakossági és önszervezõdõ csoportok összefogását segítjük a rászorulók érdekében (ruhacsere, játékbörze). A Máltai Szeretetszolgálat is nyújt szolgáltatást a Vasút utcában, ott van a nappali intézménye, illetve a támogató szolgálat telephelye.

A civil szervezetekkel kapcsolatosan az egyik legfontosabb feladat az, hogy tudjanak róluk. Pl. nagy segítség az „Otthon Segítünk” Alapítvány munkájának népszerûsítése a helyi kábel tvben, médiában, ezzel a segítésre szorulók és a segítõk egymásra találását könnyítjük meg.

Hasznos lenne különbözõ önsegítõ csoportok létrehozása, aminek elõnyei a következõk: „valahová tartozást” és támogatást jelent; empátiával viszonyul az egyénhez, aki ezáltal megszabadul az elszigeteltség érzésétõl, fenntartja a jobb élet reményét; új lehetõség nyílik a problémamegoldásra; alkalmas a félelmek és szorongások megbeszélésére; biztosítja az információk bizalmas kezelését, olyan a helyszín, ahol nagy hangsúlyt kap az együttérzés és senki sem ítélkezik. A csoport támogatása fokozatosan feloldhatja a reménytelenség érzését, lehetõvé teszi az ön kontroll visszaszerzését.

Milyen önszervezõdõ közösségekre gondolunk?:

  • anonim alkoholbetegek klubja: nõknek, férfiaknak egyaránt, ahol közös a probléma, közös a cél;
  • sérült gyermeket a családban klub: beteg gyermeket nevelõ családok segítése, támogatása, tájékoztatása támogatások igénybevételérõl, lelki segítségnyútás egymás számára, tapasztalatok, fejlesztési lehetõségek továbbadása;
  • életmód klub: egészséges és minõségi táplálkozás népszerûsítése, szûrõvizsgálatok fontosságának hangsúlyozása;
  • fontos a fogyatékos személyek lakókörnyezetben történõ ellátása, önálló életvitelének megkönnyítése, elsõsorban a lakáson kívüli közszolgáltatások elérésének segítésével és fejlesztésével;
  • speciális szállító szolgálat, egészségügyi, szociális ellátásokhoz valamint fejlesztõ tevékenységhez való hozzájutás személyi és eszközfeltételeinek biztosítása;
  • információnyújtás, ügyintézés, tanácsadás;
  • nyelvi jeltolmács szolgálat létrehozása;
  • munkavégzést, munkavállalást segítõ szolgáltatás elõsegítése. munkaképességcsökkent személyek számára a meglévõ rehabilitációs munkahelyek számának bõvítése, mert városunkban nagy erre az igény, mivel fizikai munkát végezni nem tudó személyek számára pénzbeli és mentális segítséget is nyújt;
  • segítségnyújtás a munkaerõpiacra való visszaintegráláshoz;
  • önálló lakhatási lehetõségekhez való hozzásegítés;
  • életvezetési tanácsadás.

A civil szervezetek, egyházi közösségek ezekkel a klubokkal, önsegítõ csoportok mûködtetésével nagy szolgálatot tesznek a szociális ellátó rendszer részeként. Sõt az is kimondható, hogy sok esetben ezen szervezetek hatékonyabban mûködnek, eredményesebbek, mint a professzionális ellátó rendszerek.