A koronavírus információs vonal telefonszáma: (06-80) 277-455; (06-80) 277-456

IV/3. tatai mező-és erdőgazdálkodás fejlesztési program

Város és vidéke újra egymásra talál, valódi piac és a közösség által támogatott mezőgazdálkodás és élelmiszeripar segítése, a kistérségi együttműködés megújítása, összekapcsolása a biogazdálkodás elterjesztésével

Tata és a körülötte lévő, hozzá kapcsolódó kistérség falvai újra szorosra fűzik a kapcsolataikat. Ebben megnyilvánul a vidék és a város egymásra utaltsága, természetes munkamegosztása, a kistérségi és a helyi kötődések, valamint a gazdasági, kereskedelmi, turisztikai, intézményi, közösségi kapcsolatok erősítése.

Megújult Hangya szövetkezés – a Közösség Által Támogatott Mezőgazdálkodás

Ennek a programnak egy sajátos, helyi társadalmat erősítő gondolat lehet a húzóereje, amely a helyi piac újraértelmezését jelenti és a Fogyasztók és Termelők Közösségében, vagy más néven a Közösség Által Támogatott Mezőgazdálkodásban ölthet formát. Ez a mozgalom, projekt már évtizedes múltra tekint vissza Kanadában, az USA-ban. A Közösség Által Támogatott Mezőgazdálkodás (Community Supported Agriculture, CSA) számos formában jelent meg: Local Food (Nagy-Britannia), Good Food Box (Kanada), Food Routes (USA), Food not Bomb (USA) elnevezéssel. Ennek régi hagyománya megvan a Hangya Szövetkezetekben, amelyeket még a XIX. század legvégén, 1898-ban alapítottak.

A Közösség Által Támogatott Mezőgazdálkodás (és tegyük hozzá: élelmiszeripar), a megújult, modern Hangya Szövetkezet a falu és a város közvetlen, direkt termelői és fogyasztói kapcsolatát építi újjá lánckereskedők közbeiktatása nélkül. A cél, hogy a termelők biztonságban legyenek, a felvásárlóknak ne legyenek olyan mértékben kiszolgáltatva, mint ma, a fogyasztók pedig az áruk megbízhatóságának és a személyes kapcsolatoknak köszönhetően egészségesebb, olcsóbb, jobb minőségű áruhoz, élelmiszerhez jussanak.

Ez a forma egyben közösségépítést is jelent: családok, baráti társaságok, munkahelyi közösségek, családi gazdaságok, kistermelők, lakóközösségek, polgári körök stb. vehetnek részt benne, laza helyi közösséget, egyesülést alkotva. Ez a rendszer önkéntes, önfenntartó, önszerveződő, amelyben érzelmi kötelék is kialakul.

Ez a gazdálkodási-kereskedelmi forma újraértelmezi a lokalitást, egyfajta jó értelemben vett protekcionizmust (előnyadást) jelent azzal, hogy alapja a személyes meggyőződés, a helyreállított bizalom; közel hozza a fogyasztót a termelőhöz. Lényege a kölcsönös előnyszerzés, termelők és fogyasztók direkt találkozása révén; a hasznot a fogyasztó és a termelő elosztja egymás között, amit a direkt kereskedelem tesz lehetővé.

Számtalan előnye van kisközösségi, falusi és városi szinten egyaránt: élelmiszerbiztonságot jelent; költséghatékony (nincs marketing, nincs csomagolás, nincsenek lánckereskedők, stb.), a gazdasági előny könnyen belátható. Környezetbarát, a fenntartható fejlődést szolgálja, a régi mesterségek, ízek fennmaradnak, tervezhető, a gazdák, termelők felé konkrét igények fogalmazódnak meg, éves és ütemezett mennyiségek, kontingensek is leköthetők. Ezzel a gazdákat erősítjük, a vidéken elköltött pénz helyben dolgozik, a lekötött kapacitás pedig érték.

Szervezett forma kell, amely a falusi turizmust is szolgálja – Tata központtal. Konkrét, kiemelt programok: disznóvágás, Márton-napi liba és újbor, a malmok világára alapozott Molnár Napok stb. Idénymunka csúcsokban a fogyasztók besegíthetnek, tavaszi munkák, szüret idején (akár mulatsággal egybekötve). Hagyományos, tradicionális termelés és újítás, innováció is megvalósul e folyamatban. A logisztika megszervezése egyszerű és közérthető.

Egy ilyen jellegű megközelítés kell ahhoz, hogy a globalizált világban a hagyományos piacokat újragondoljuk, arra egy helybéli, lokalizációs programot építsünk fel. Ez a program bevonható akár az iskolai étkezésbe is.

Ezzel a vázlattal a piac nem elsősorban egy településfejlesztési programmá, vagy akcióvá válik, hanem először a kapcsolatok újjászövését célozza meg, és azután jöhet a piac konkrét helyének és idejének kitalálása, amelyben az önkormányzatnak is fontos szerepe van.

Az önkormányzat számára a helyzet, a feladat hasonló, mint a főutcák, főterek programban: elsősorban a szervezés, segítés, a társulás létrehozása, majd a szükséges térbeliség biztosítása, piacfejlesztés – forrásbevonással. Ez a program újszerű megközelítése a közjó és a közcél szolgálatának.

Mezőgazdaság – biogazdálkodás a turizmus szolgálatában

A tatai kistérség mezőgazdasági potenciálja,a 2-300 év alatt kialakult vizek táplálta talajok a körzetet alkalmassá teszik arra, hogy az itteni zöldség-gyümölcstermesztés, állattenyésztés Tata és térségének rendkívül fejlett sokrétű turizmusát szolgálja, elégítse ki termékeivel. Ezt a legmagasabb színvonalon oldja meg, hiszen a közvetlen, helyi fogyasztás ezt igényli: kiváló minőségű alap-és feldolgozott mezőgazdasági termékeket. A tájgazdálkodás legmagasabb szintjét a biogazdálkodásra alapozott mezőgazdálkodás adja, és ez cseng egybe a turizmus magas szintet igénylő vendéglátó funkciójával.

Erdőgazdálkodás a turizmus és rekreáció szolgálatában

Tata városa, a városkörnyék és a Gerecse felé nyíló vidék jelentős erdőségekkel rendelkezik. Ezen erdőségek még csak részben kihasznált lehetőségei a Tata felé irányuló turizmusnak. Ezen erdőségeket úgy kell fejleszteni, gazdálkodni rajta, hogy egyszerre legyenek képesek a módszeres, de a táji értékeket figyelembe vevő erdőművelés és a sokrétű turisztika (kirándulás, rekreáció, vadászat, természet megfigyelés) összeegyeztetésére.

A Természetes Életmód Alapítvány (Agostyán) által kidolgozott fenntarthatósági, tartamos erdőnevelési programja kiváló minta, modellkísérlet, amelynek a célja: folyamatos erdőborítás biztosítása különböző erdőtípusokban, és az itt szerzett tapasztalatok tovább adása a környezeti nevelés érzékeny eszközeivel. Az Alapítvány programja 1998 óta a WWF országos mintaterületeként szerepelnek az Erdőfigyelő regiszterben is. A legújabb tartamkísérlettel a klímaváltozást kutató VAHAVA programhoz kívánnak csatlakozni.