Búcsúszavak Gizi nénihez!

Mély megrendüléssel értesültünk arról, hogy Kinhefner Józsefné Gizi néni, klubtársunk, életének 90. évében itt hagyta a földi világot.

A szomorú hír hallatán Wass Albert szavai jutnak eszembe:

”Tudom, hogy durva és illetlen a szó, amely azok után kullog, akik mögött az élet kapuja bezárt, De úgy érzem, hogy néhány szóval adósod vagyok…”

Kevés emberre jellemző akarat és erő munkálkodott benne, amely a népes családján kívül a másokért, a közösségért való tetteiben valósult meg. Szókimondó, hiteles ember volt, akik ismerték, tisztelték ezért. Érdeklődési köre szinte mindenre kiterjedt, a legkülönbözőbb témában tartott előadásokra, klubdélutánokon kitartóan részt vett, a kulturális kirándulásokon is velünk tartott míg egészsége engedte. Szellemileg az utolsó percig ép maradt, csak a teste fáradt meg a közel 90 év alatt.

Hű klubtársunk 1933-ban született Keréktelekiben, 11 gyermekes családban. 14 éves korától kivette részét a család megélhetéséért való küzdelmes éveiben, a háborús időkben. Férjével 3 gyermeket neveltek fel. Férje 1995-ben bekövetkezett halála után egyedül élt a Honvéd utcai otthonukban. Pár évvel később, 2000-ben, a fia is elhunyt, 50 éves korában.

1986-ban lépett be a Városi Nyugdíjas Klubba, ahol mint bizalmi, évtizedeken keresztül segítette a vezetőség munkáját. Lelkiismeretesen teljesítette a rábízott feladatokat: a hozzá tartozó klubtagokkal szoros kapcsolatban volt, nem csak a klubrendezvényeinkre, de a városi rendezvényekre is mozgósította őket. Nagyra becsültük szorgalmáért, emberségéért és tisztességéért. Kortársaihoz hasonlóan ő is egyre több egészségügyi problémával küzdött, de őszi első klubdélutánunkon még ott volt a lakásától elég távolra eső Kertvárosban, kis elektromos mopedjével.

 Nem várt köszönetet a közösség érdekében végzett önként vállalt munkájáért, mint mondta: „Mindent, amit elvállaltam, kötelességből teljesítettem”. Szívből köszönjük mindnyájan, amit értünk tett! A magam és a klubtagság nevében búcsúzom Tőled:

”Requiem aeternam dona eis Domine: et lux perpetua luceat eis.”

Nyugodj békében!  

                                       Kun Imre klubelnök