A koronavírus információs vonal telefonszáma: (06-80) 277-455; (06-80) 277-456

Isten éltesse Tata és Szőgyén testvérbarátságát!

Tata Város Önkormányzata a Felvidékről kitelepítettek emléknapja alkalmából április 12-én délután rendezett megemlékezést a szőgyéni emlékkeresztnél a Mindszenty téren.

 

72 éve annak, hogy 1947. április 12-én elindultak Felvidékről az első vasúti szerelvények Magyarország felé a „csehszlovák-magyar lakosságcsere” keretében, s megkezdődött a szlovákiai magyarok elűzetése szülőföldjükről. 2012-ben az Országgyűlés április 12-ét országgyűlési emléknappá nyilvánította, hogy méltó módon emlékezzen meg a Beneš-dekrétumok következtében a Csehszlovák Köztársaságból kizárt, Magyarországra telepített mintegy százezres magyarságról.

Az I. világháborút lezáró trianoni döntés következtében 1 millió 70 ezer magyar került az 1918 októberében kikiáltott Csehszlovák Köztársaság fennhatósága alá. A Szlovákiának nevezett országrészben 890 ezer, Kárpátalján 180 ezer magyar élt. Az 1938. november 2-i első bécsi döntés eredményeként a Csehszlovákiához került magyar nemzetrész döntő többsége pár évre ismét Magyarország polgárává vált. A II. világháborút követő, 1947-es Párizsi békeszerződés azonban visszaállította az 1937-es határokat, s a Felvidék újra Csehszlovákiához került. Az Edvard Beneš vezette csehszlovák politikai vezetés célja egy nemzeti kisebbségek nélküli csehszlovák nemzetállam létrehozása volt. Ehhez a magyarok egyoldalú kitelepítését tervezték, amihez indokként a kollektív bűnösség elvének megfogalmazása szolgált.

Az 1947. áprilisában megkezdődött felvidéki magyarság kitelepítése 1948. december 22-éig tartott. A lakosságcsere keretében, illetve az ezt megelőzően végrehajtott kitoloncolások következtében közel 90 ezer magyar volt kénytelen elhagyni szülőföldjét. A csehszlovák-magyar lakosságcsere során Szőgyénből 135 magyar családot telepítettek át Magyarországra, az érintett családok jelentős része Tata környékére került, s később közülük sokan beköltöztek Tatára, az Újhegyre. A rendszerváltást követően megalakult, első szabadon választott tatai önkormányzati képviselő-testület 1992-ben az újhegyi városrész egyik utcájának a Szőgyéni utca elnevezést adta. 1995-ben Szőgyén Község Önkormányzata Nágel Dezső polgármester vezetésével megszervezte a kitelepítettek első találkozóját. Az egykori kitelepítettek megkeresésében Tata Város Önkormányzata is közreműködött. 1997-ben Szőgyén község és Tata városa hivatalos testvértelepülési kapcsolatot kötött.

Szőgyén polgármestere Méri Szabolcs a tatai megemlékezésen elmondta: - az emlékkereszt nem csupán jogfosztottságunkra, hanem összetartozásunkra is emlékeztet. A kereszt pontos mását Szőgyénben is felállították, mindkét kereszt fáját a szőgyéniek, a talapzatul szolgáló tardosi köveket pedig a tataiak adományozták. A szőgyéni talapzatba a következő mottót vésték: „A múlt erős gyökér, jelen és jövő belőle él”. Ennek tükrében kívánom, hogy a múlt erősen tartsa meg nemzetünket minden megpróbáltatásában. Éljük meg jelenünket hűséggel és elhivatottsággal, bízzunk a jövőbeli bocsánatkérésben, hisz mi is készek vagyunk elfogadni és megszorítani a kinyújtott kezet. Készek vagyunk megbocsátani, de mindig emlékezni fogunk - fogalmazott testvértelepülésünk polgármestere.

2015. június 4-én Tata Város Önkormányzata – Vígh Gábor polgármester és Szőgyén Község Önkormányzatának segítő közreműködésével, Baracska Árpád és Smidt Róbert munkájával – keresztet állított a Felvidékről 1947-48-ban elűzöttek szenvedéseire emlékezve. A kereszten függő korpusz eredetijét a Méry család menekítette át a határon. A 18. században készült alkotást a család ajánlotta fel a városnak. A tatai eseményt követően 2015 júliusában Szőgyén Község Önkormányzata felavatta ennek a keresztnek az ikerpárját Szőgyénben.

Michl József polgármester a megemlékezésen kiemelte: - Mi a magunk életét élve, a magunk akaratából itt maradva és a magunk akaratából befogadva testvéreinket, családtagjainkat döntöttünk arról, hogy így folytatjuk az életünket. Ezt a döntést az itt élőknek kellett meghozniuk, azoknak, akik a mai Szőgyéni utcán és környékén laktak, akik befogadták az ide érkezőket szomszédnak, munkatársnak, barátnak. Tata polgármestere hozzátette: - Azt szeretnénk, hogy Szőgyén és Tata tényleg olyan testvérek legyenek, akik akkor is gondolnak egymásra amikor nem találkoznak, s a barátságunk ne csak április 12-én hanem az év minden napján előttünk legyen.

A megemlékezésen közreműködött Berényi Kornélia és a Csongrády Lajos Alapiskola diákjai Alt István tanító vezetésével, a 9. Vörössipkás Zászlóalj Felvidéki Hagyományőrzői valamint Novotni László. A megemlékezés napján a Mozaik Múzeumtúra tatai rendezvényeként nyitották meg a Szőgyéni Tájház és Múzeum bemutatkozó kiállítását a Kuny Domokos Múzeumban. Az érsekújvári székhelyű Thain János Múzeum mellett működő Szőgyéni Tájház és Régészeti Múzeum vándorkiállítása „A kender útja” címmel  képekkel és tárgyi eszközökkel mutatja be a kender feldolgozásának folyamatát a tatai várban.