Költészet napi megemlékezés a Városi Nyugdíjas Klubban

Ady és szerelmei - 100 éve halt meg Ady Endre.

Ady Endre 1877-ben született Érmindszenten, Szilágy megyében. Költőnk 1919 január 27-én alig 42 évesen távozott a földi világból, Pesten a Benczúr utcai Liget Szanatóriumban. Bátran elmondhatjuk róla, ő volt a XX. század legnagyobb magyar költője.A bohém életformát folytató költőt a szerelem vitte el. Az átlagemberhez képest fordított életet élt. Éjszakáit baráti társaságban töltötte, hasonlóan Krúdyhoz, Tersánszkyhoz és Bródy Sándorhoz. Nagy mulatós barátja volt Bányai Elemér (Zuboly) a kor neves újságírója. A sok alkohol, a cigaretta és a krónikus depressziója fokozta azt a betegségét, amelyet huszonévesen Rienzi Mária kuplé énekesnőtől kapott. Élete végén szív- és tüdőbetegségben is szenvedett. Gyakran kapott asztma rohamot. A tüdőgyulladás és spanyolnátha mellett a „francia-betegség” is nagyban hozzájárult korai halálához. Súlyos betegsége miatt Ady több versében már korán foglalkozott az elmúlással. 30 évesen, 1907-ben írta „ A halál rokona” című versét.

Ady Endrét, aki kisnemesi „hétszilvafás” családból származott, apja az elemi iskola elvégzése után Nagykárolyba, a Piarista Gimnáziumba küldte. De mivel attól tartott, hogy a „kegyes atyák” hatására áttér a katolikus vallásra, ezért átíratta fiát a Zilahi Református Kollégiumba. A szigorú szerzetesi nevelés után Zilah a felüdülést jelentette a költőnek. Itt írta első sikeres verseit. Számos szerelme volt. Ezek közül az alábbiakban ötöt szeretnék bemutatni.

Szerelembe esett F. Erzsikével, aki az első múzsája lett. Zsókával érte az első csalódás, mivel máshoz ment feleségül. A hozzá írt búcsúverséből idézünk:

  „ Maga férjhez megy, édes kicsi Zsóka, /Mást fog ölelni, másé lesz a csókja…

    Haljon el most már minden emlék, nóta,/Feledjünk mindent: menyasszony a Zsóka.”

A gimnázium elvégzése után Debrecenbe, majd Pestre küldi apja jogot tanulni, mivel szolgabírót szeretett volna nevelni fiából. Költőnk a harmadik év után otthagyta a jogi kart és hírlapírónak állt. Apjától a taníttatására kapott tandíját többnyire mulatozásra költötte. Debrecenben, majd Nagyváradon újságíróskodott. Megjelent az első kötete: „Versek” címmel.A Nagyváradi Naplónál szerkesztő lett. Főként ebben a lapban jelentek meg a versei és itt teljesedett ki publicisztikája. Ekkor ismerkedett meg a Fekete Sas Orfeum sanzonénekesével, Máriával, akitől a „mérgezett csókot” kapta. Ady és Rienzi Mária 1902 júliusában a vonaton találkozott először. A művésznő tipikus „démoni-alkat” volt, írják kortársai. Mint kuplé énekesnő a kezdő újságírót teljesen magához láncolta és eszeveszett tivornyázásba vitte. Az állandó éjszakázás megrontotta a költő egészségét. Adyt többször megszöktették a művésznő elől, de az mindig rátalált. A szakítások után pár évvel a díva Pesten viceházmester lett. Lipótmezőn, az Elme- és Ideggyógyintézetben fejezte be életét.

Adyt Diósyné Brüll Adéllal való megismerkedése mentette meg attól, hogy feleségül vegye az „orfeumi démont”. A jómódú zsidó családból származó Adél a Nagyváradi Naplóban megjelenő írásairól figyelt fel a költőre. Adél ekkor 26 éves volt. Első szerelme, egy huszártiszt elhagyta. Ekkor hozzáment Diósy Ödön kereskedelmi ügynökhöz, aki Szófiába vitte. A férjnek onnan kétes ügyletei miatt hamarosan távoznia kellett. Szökésével hatalmas adósságot hagyott maga után. Ezután Párizsban próbált szerencsét, ahol sikeres üzletember lett. Adél Nagyváradra hazalátogatva találkozott először Adyval, akivel azonnal egymásba szerettek. Lédát költőnk 1904-ben látogatta meg Párizsban, ahol a házaspárral hármasban éltek majd kilenc esztendeig. Léda férje támogatta Ady és neje kapcsolatát, mivel Dodó a férj, inkább fiú barátaival szórakozott. Színházba, bárokba viszont mindig hármasban jártak. Adynak Lédához fűződő szerelme nagyban elősegítette költői kibontakozását. Kapcsolatuk alatt számos verset írt hozzá: „A könnyek asszonya”, „Héja-nász az avaron” stb. Ekkor jelentek meg az „Új versek”, „Illés szekerén”, és a „Vér és arany” című kötetei. A házaspár pénzelte a költőt, aki 1904 és 11 között hétszer lakott náluk Párizsban hosszabb ideig. Adél osztotta be a költő pénzét, mivel az mindenét elszórta szórakozásra. A férj szerzett neki orvost, hogy betegségét kezeltetni tudja. Diósy Ödön is elkapta a kórt. Adél húga, Brüll Berta „Bubi”, aki gyakori vendég volt náluk, fülig beleesett Adyba. A költő is gyakran meglátogatta Bubit a pesti kalap szalonjában. Ödön, a férj Lédát és Adyt befizette egy hosszabb Földközi-tengeri hajóútra. Hazatérésük után kilenc hónappal Léda megszült egy halott, hatujjú kislányt. A költő is hat ujjal született. A tragédia mindhármukat megviselte. Léda és Ady kapcsolata ez után még öt évig tartott, folytonos veszekedésekkel. A Nyugatban (amely 1908. január elsején Adyval indult), 1912 áprilisában az „Elbocsájtó szép üzenet” című versében a költő kiadta Léda útját. A tatabányai középiskolai tanárom, Bánhidai tanár úr szerint ez a világ legkegyetlenebb szerelmes verse:

  „Törjön százegyszer, százszor-tört varázs:/Hát elbocsátlak még egyszer, utólszor,

    Ha hitted, hogy még mindig tartalak/ S hitted, hogy kell még elbocsáttatás.”

Ady és Léda többé nem találkoztak. Adél a férjével, Dodóval továbbra is együtt maradt, az 1934-ben bekövetkezett haláláig. A házaspár 1914-ben a világháború kitörése miatt Párizsban elvesztette vagyonát és hazaköltözött Pestre. A háború után Ödön sikeres szénkereskedő lett. Gödöllőn 12 szobás villában laktak, ahol  Léda csak a 12 fajkutyáját pátyolgatta.

Ady 1913-ig futó kapcsolatokba menekült, majd megismerkedett az akkor megözvegyült újságíró Dénes (Deutsch) Zsófiával, „Zsukával”, akit Balázs Béla mutatott be neki. A készülő házasságot az anyósjelölt megakadályozta. Adyt megviselte a szakítás, mint versében írta:

  „ Az én mátkám nem jön, hiába várom,/ Fussatok nők, termeiteket kitárom,

     Ha ő nem jött, nem lesz már senki a párom”

Zsuka hamarosan férjhez ment egy török miniszter fiához, Cozma bejhez. Adyval viszont a költő élete végéig barátságban maradt Zsuka.

Dénes Zsófia 102 éves korában hunyt el, addig több férjet elfogyasztott. 80 éves korában ment férjhez utoljára a 30 évvel fiatalabb festőművészhez, Szalatnyai Józsefhez, akivel jó húsz évig élt boldog házasságban.

Költőnk utolsó, igazi szerelme a 17 éves Boncza Berta volt. 1914-ben találkoztak először, több éves levelezés után. Berta egy nagy költő felesége akart lenni. Szendrey Júlia volt a példaképe. Berta, születése után elvesztette édesanyját. Apja, aki ekkor 50 éves volt, a saját nővére 22 éves lányát vette feleségül. Berta svájci intézetekben nevelődött. A fiatalok 1915. március 27-én az apa, Boncza Miklós földbirtokos akarata ellenére Budapesten összeházasodtak. Csinszka apjának vagyonából éltek. A feleség odaadóan ápolta a nyűgös, nagybeteg költőt, akivel 1917-ben beköltöztek az apjától örökölt pesti lakásába, a Veres Pálné utcába, amely ma Ady-emlékhely. Ekkor születik meg többek között Adynak az „Őrizem a szemed” és „Vallomás a szerelemről” című verse. Ady rossz néven vette, hogy neje, aki 20 évvel fiatalabb volt a nagybeteg költőnél, társaságra és színházra vágyik. Adynak nagyon megfeleltek a mellékutcák romkocsmái is. Idézzünk a Csinszkához írt verséből:  

„Nézz, Drágám, kincseimre, /Lázáros, szomorú nincseimre,

      Nézz egy hű, igaz élet sorsára/ S őszülő tincseimre.” 

    „Ha te nem jöttél volna,/Ma már tán panaszló szám se szólna

      S gúnyolói hívő életeknek/ Raknak a koporsóba.”  

    „Nézz, Drágám, rám szeretve, /Téged találtalak menekedve

      S ha van még kedv ez aljas világban:/Te vagy a szívem kedve.”

Ady halála után egy hónappal, Babits Mihállyal élt együtt Csinszka egy évig, majd a viharos kapcsolat után férjhez ment Márffy Ödön festőművészhez, ahol anyagi biztonságot és társasági életet talált. Férje szabadosan élt Csinszka mellett, fiú tanítványai között érezte jól magát, neje pedig szabadon ismerkedhetett a társasági életben. Csinszkát 40 évesen agyvérzés vitte el, épp amikor kettesben volt férje öccsével. Csinszka versei címmel 1934-ben jelentek meg Boncza Berta költeményei.

Itt említjük még meg Adynak pár további kapcsolatát: Adu, egy aradi férjes asszony, Bisztricky Józsefné, akivel 1912-ben a Városmajori Szanatóriumban ismerkedett meg. Zwack Mici két gyermekes asszonyt, Mária-Grünben 1913-ban ismerte meg, ahol a költőt gyógykezelték. „Kicsi”, egy temesvári asszony volt.”Nyanyuci”, Sándor Lászlóné egy bihari földbirtokos morfinista felesége. „Arany” Bőhm Aranka, később Karinthy Frigyes neje lett. „Vojnyica”, Csinszka román cselédlánya, szobalánya…

Ady publikációjában, mint a Nagyváradi Szabadkőműves Páholy tagja, bizonyos körök elvárásait jó pénzért kiszolgálta. Ilyen volt a Nagyváradi Friss Újságban írt cikke 1901. április 22-én „Egy kis séta „címmel, amely a kanonokokat a legmihasznább, legingyenélőbb embereknek nevezte, akik elvonják ezer éhezőtől a kenyeret. Ezért a durva cikkéért háromnapi elzárásra ítélték a költőt.

Ady, mint a Nyugat jeles írója, verseiben megmutatta, hogyan maradjon meg az „Ember az embertelenségben”, és hogyan kell eljutni „Az Értől az óceánig”. Istenes verseiből látjuk, hogy megérinti a Mindenható. Ilyen az „Ádám hol vagy” a „Krisztus-kereszt az erdőn”, „Az Illés szekerén” valamint az „Úr érkezése” című költeménye, amelyből idézünk:

„Mikor elhagytak,/ Mikor a lelkem roskadozva vittem,

  Csendesen és váratlanul/ Átölelt az Isten  

  Nem harsonával,/ Hanem jött néma, igaz öleléssel,

  Nem jött szép, tüzes nappalon,/ De háborús éjjel.  

  És megvakultak/ Hiú szemeim. Meghalt ifjúságom,

  De őt, a fényest, nagyszerűt, / Mindörökre látom.”

A klubelnök előadását a kultúrcsoport Ady költeményeivel színesítette.

Elhangzott:”Krisztus-kereszt az erdőn”, „Ha…”,

                  „Dal az anyósról, a piripócsi kalapról és a sorsról”

                  „Proletár fiú verse”

                  „Sem utódja, sem boldog őse”, „Őrizem a szemed”

Az előadás közben megzenésített verseket adott elő dalkörünk. A 80 fő megjelent klubtag nagy tapssal köszönte meg a műsort.

 

 Kun Imre klubelnök

(Fotó: Városi Nyugdíjas Klub)